A munkáltató állásfelajánlási kötelezettsége nem a felmondás indokához kötődik, hanem a felmondással érintett munkavállaló személyéhez.
Ha a felmondás a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból (átszervezés pl.) válik szükségessé, a védett korban lévő munkavállaló (nyugdíj előtt 5 éven belül) munkaviszonya csak akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződés szerinti munkahelyen (vagy a szokásos munkahelyen) nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek és gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja [Mt. 66. § (5) bek.]. Ezekben az esetekben tehát a munkáltatót a felmondást megelőzően munkakör-felajánlási kötelezettség terheli.
A védett korú munkavállalókra irányadó korlátozásokat kell alkalmazni a gyermek hároméves koráig a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén arra az anyára és a gyermekét egyedül nevelő apára is, aki a szülési szabadságot vagy a gyermek gondozása céljából fi zetés nélküli szabadságot nem veszi igénybe (vagyis a gyermek mellett visszatér dolgozni) [Mt. 66. § (6) bek.].
A munkáltatót szintén munkakör-felajánlási kötelezettség illeti meg a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyának egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondása esetén [Mt. 66. § (7) bek.]
A munkáltató általános foglalkoztatási kötelezettsége
Amennyiben a munkavállaló időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálat eredménye alapján munkaköre ellátására alkalmatlan, akkor a munkáltatónak nincs másik munkakör felajánlási kötelezettsége.
Ugyanakkor: a munkáltatóbak ebben az esetben van egy általános foglalkoztatási kötelezettsége – 2025. február 28. óta.
Ez azt jelenti, hogy bár a munkavállaló nem foglalkoztatható, de ennek ellenére ez az idő állásidőnek minősül és ezért erre munkabér jár. A munkavégzés nélkül kifizetett bér helyett a munkáltató választhatja (ez inkább kényszer) az egészségügyi alkalmatlanság címén felmondhat. Az ilyen felmondás esetén a munkavállalónak végkielégítés jár [Mt. 77. § (5) bek.].
Az új szabályt megalapozó érintett alkotmánybírósági határozat
Az Alkotmánybíróság 2025. február 11-én alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. § (2) bekezdése második mondatának utolsó fordulatát („vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan”), valamint megállapította, hogy az Mt. 55. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásánál – a munkavállónak az adott munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén – a munkáltató általános foglalkoztatási kötelezettsége változatlanul fennáll.
Mindezek mellett rögzítette, hogy a hatályos Mt. 147. § (1) bekezdése is rendelkezik arról, hogy a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. Az Alkotmánybíróság (tájékoztató jelleggel közétett) határozata kimondja, hogy – a munkáltató munkaszervezet alakítási hatalmából eredően – a munkavállaló adott munkakör ellátására egészségi okból való alkalmatlanná válása önmagában nem jelenthet „elháríthatatlan külső okot”.
Az alkotmánybírósági határozat révén előállt helyzet szerint, tehát: amennyiben a munkáltató nem akar felmondani egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozással, akkor a munkavállalónak állásidőre bért kell fizetnie (mivel alkalmatlansága okán foglalkoztatni az adott munkakörben nem tudja).
Amennyiben viszont felmond, a munkavállalónak végkielégítés jár.